Móra Ferenc: A cinege cipője
Vége van a nyárnak,
hűvös szelek járnak,
nagy bánata van a
cinegemadárnak.
Szeretne elmenni,
ő is útra kelni,
De cipőt az árva
sehol sem tud venni.
Kapkod fűhöz-fához,
szalad a vargához,
fűzfahegyen lakó
varjú varga Pálhoz.
Azt mondja a varga,
nem ér ő most arra,
mert ő most a csizmát
nagy uraknak varrja.
Darunak,. gólyának,
a bölömbikának,
kár, kár, kár, nem ilyen
akárki fiának!
Daru is, gólya is,
a bölömbika is,
útra kelt azóta
a búbos banka is.
Csak a cinegének
szomorú az ének:
nincsen cipőcskéje
máig se szegénynek.
Keresi, kutatja,
repül gallyról gallyra:
"Kis cipőt, kis cipőt!"
egyre csak azt hajtja.
La Fontaine: A tücsök, és a hangya
Mit csinált a Tücsök nyáron? Búzát? Szólt a Hangya sógor.
Csak muzsikált hét határon. Már ez aztán sok a jóból!
Aztán jött a tél a nyárra, Tél elején sincs búzád már?
S fölkopott a koma álla. Hát a nyáron mit csináltál?
Szomszédjában élt a Hangya, Mit csináltam? Kérem szépen,
Éhen ahhoz ment panaszra, Muzsikáltam – szólt szerényen
S arra kérte, egy kevéske Tücsök mester. –Aki kérte,
Búzát adjon neki télre. Nótát húztam a fülébe!
Nótát húztál, ebugatta
No, hát akkor – szólt a Hangya
Járd el hozzá most a táncot!
Jó mulatságot kívánok!
|